Dnyeper-Donyec kultúra

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 995-996. oldalán írja:

A dél-oroszországi újkőkori és korai fémkori kultúrák elnevezései terén már évtizedek óta meglehetős bizonytalanság uralkodik a régészeti szakirodalomban. Így pl. a Dnyeper-Donyec kultúra elnevezései a következők: 1. Dnyeper-Donyec kultúra; 2. észak-pontuszi kultúra; 3. Mariupul kultúra; 4. korai okkersíros kultúra; 5. korai gödörsíros kultúra; 6. Kurgán I. Kultúra (Gimbutas)
Amint már említettük, e műveltség Kr.e. 3000 táján kezdődött és tartott 2500-ig. Nevéből következően a Dnyeper és a Donyec között terült el. 2500 körül azután a Dnyeper-Donyec kultúra területein, de kelet felé már a Volgáig kiterjeszkedve megjelent az úgynevezett késői gödörsíros vagy késői okkersíros vagy kurgán kultúra (Gimbutas kurgán II. kultúrája), amely azonban nem vezethető le a korábbi Dnyeper-Donyec műveltségből, mert 2500 táján a kérdéses terület népessége viszonylag rövid időn belül gyakorlatilag teljesen kicserélődött: dél felől érkezett rövidfejű népesség töltötte fel az egész műveltség területét, míg a Dnyeper-Donyec kultúra lakossága hosszúfejű paleoeuropidokból állott (mindezt bővebben l. könyvünk 801-803. old.). Ilyen körülmények között tehát elég nehezen képzelhető el, hogy a Dnyeper-Donyec kultúra megnevezés alatt éppen baltiakat kellene értenünk, míg a gödörsíros kultúra részben szinonim elnevezése ugyanakkor indoirániakat takarna. Mivel azonban Harmatta erre vonatkozó előbb idézett soraiból nem derül ki pontosan, mit is ért ő tulajdonképpen egyrészt a Dnyeper-Donyec kultúra, másrészt a gödörsíros kultúra megnevezés alatt, így e dilemma megoldását hagyjuk inkább Harmatta professzorra.

Az 1059. oldalon még:

A Dnyeper-Donyec kultúra hosszúfejű paleoreuropid, szubneolitikus művelődési fokon álló népességének egy része – amint már előbb említettük – 2500 után a délről érkezett rövidfejű gyarmatosok elől északabbra vándorolt és az erdőövben rátelepedve a kundai és a sigiri paleolitikus régészeti műveltségek halász-vadász népcsoportjaira, minden valószínűség szerint igen fontos szerepet játszott a későbbi uráli-finnugor népek etnogenezisében (l. László 1961. 193-195. old.). Ezek lennének tehát László Gyula késő-szvidéri csoportjai, akik a Kr.e.-i 3. évezred közepén északra vonultak és ott elkeveredtek a kundai, valamint a sigiri régészeti műveltségek protolapp, illetőleg proto-szamojéd és proto-obiugor etnikai csoportjaival.